November. Brrr. Meleg takarót, forralt bort vagy habos kakaót bekészíteni, és felrakni valami ilyesmi zenét, mint ez.

Ezek a zenék segítenek a túlélésben, nélkülük kibírhatatlan lenne a sötét, a hideg, a tél. A nyirkos, mocskos, szürke város. A zene reményt ad, hogy talán egyszer lesz ez még jobb. Újra kisüt a nap valamikor.

Az On The Sunny Side Of The Street című örökzöld idén 85 éves. Ahhoz képest jól tartja magát.

Elvileg egy Jimmy McHugh nevű főállású dalszerző fickó írta egy Broadway musicalhez, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy Fats Waller volt a szerző, aki egyben zongorista is, meg orgonista is, meg énekes, meg komikus is volt, és több dalt írt „eladásra” másoknak, a jogokat átpasszolva kisebb összegekért.

Ez most már ennyi idő távlatából kideríthetetlen, de a zenehallgatónak mindegy is.

Ez is egy olyan dal, amit számtalan előadótól hallhattunk, az operettközeli változatoktól kezdve a big band-es esztrádokig széles a paletta. Hiába, na, ez a jazz-standerdek sorsa, mivel alapjában népszerű dallamokról van szó, sok gagyi változat is van belőlük. Nem baj, mi most koncentráljunk a profi előadókra.

Minden ugyanaz, másképpen.

A kedvenc: (Azért, mert csak)

Dizzy Gillespie trombitál, Sonny Stitt és Sonny Rollins tenorszafonon játszik ezen az 1957-es felvételen, amit 1997-ben remastereltek:

Egy vidám változat, western-zongora hangzással, a híres vokalistáktól, a Manhattan Transfertől:

Ez a csaj meg azért került ide, mert szép hangja van. Tehetséges fiatal énekesnő. Ja, a bőgő sem rossz.

Ez meg egy kis laza ukulele cover:

Magyarul csak Cserháti Zsuzsa énekelte hallgathatóan (bár a Stúdió 11 ebben a felvételben is igyekezett túltolni a nagyzenekari haccacárét).

Jó szórakozást a napos oldalon!