November. Brrr. Meleg takarót, forralt bort vagy habos kakaót bekészíteni, és felrakni valami ilyesmi zenét, mint ez.

Ezek a zen√©k seg√≠tenek a t√ļl√©l√©sben, n√©lk√ľl√ľk kib√≠rhatatlan lenne a s√∂t√©t, a hideg, a t√©l. A nyirkos, mocskos, sz√ľrke v√°ros. A zene rem√©nyt ad, hogy tal√°n egyszer lesz ez m√©g jobb. √öjra kis√ľt a nap valamikor.

Az On The Sunny Side Of The Street c√≠mŇĪ √∂r√∂kz√∂ld id√©n 85 √©ves. Ahhoz k√©pest j√≥l tartja mag√°t.

Elvileg egy Jimmy McHugh nevŇĪ fŇĎ√°ll√°s√ļ dalszerzŇĎ fick√≥ √≠rta egy Broadway musicalhez, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy Fats Waller volt a szerzŇĎ, aki egyben zongorista is, meg orgonista is, meg √©nekes, meg komikus is volt, √©s t√∂bb dalt √≠rt ‚Äěelad√°sra‚ÄĚ m√°soknak, a jogokat √°tpasszolva kisebb √∂sszegek√©rt.

Ez most m√°r ennyi idŇĎ t√°vlat√°b√≥l kider√≠thetetlen, de a zenehallgat√≥nak mindegy is.

Advertisement

Ez is egy olyan dal, amit sz√°mtalan elŇĎad√≥t√≥l hallhattunk, az operettk√∂zeli v√°ltozatokt√≥l kezdve a big band-es esztr√°dokig sz√©les a paletta. Hi√°ba, na, ez a jazz-standerdek sorsa, mivel alapj√°ban n√©pszerŇĪ dallamokr√≥l van sz√≥, sok gagyi v√°ltozat is van belŇĎl√ľk. Nem baj, mi most koncentr√°ljunk a profi elŇĎad√≥kra.

Minden ugyanaz, másképpen.

A kedvenc: (Azért, mert csak)

Dizzy Gillespie trombitál, Sonny Stitt és Sonny Rollins tenorszafonon játszik ezen az 1957-es felvételen, amit 1997-ben remastereltek:

Egy vid√°m v√°ltozat, western-zongora hangz√°ssal, a h√≠res vokalist√°kt√≥l, a Manhattan TransfertŇĎl:

Ez a csaj meg az√©rt ker√ľlt ide, mert sz√©p hangja van. Tehets√©ges fiatal √©nekesnŇĎ. Ja, a bŇĎgŇĎ sem rossz.

Ez meg egy kis laza ukulele cover:

Magyarul csak Cserh√°ti Zsuzsa √©nekelte hallgathat√≥an (b√°r a St√ļdi√≥ 11 ebben a felv√©telben is igyekezett t√ļltolni a nagyzenekari haccac√°r√©t).

Advertisement

Jó szórakozást a napos oldalon!