
November. Brrr. Meleg takarĂłt, forralt bort vagy habos kakaĂłt bekĂ©szĂteni, Ă©s felrakni valami ilyesmi zenĂ©t, mint ez.
Ezek a zenĂ©k segĂtenek a tĂşlĂ©lĂ©sben, nĂ©lkĂĽlĂĽk kibĂrhatatlan lenne a sötĂ©t, a hideg, a tĂ©l. A nyirkos, mocskos, szĂĽrke város. A zene remĂ©nyt ad, hogy talán egyszer lesz ez mĂ©g jobb. Ăšjra kisĂĽt a nap valamikor.
Az On The Sunny Side Of The Street cĂmű örökzöld idĂ©n 85 Ă©ves. Ahhoz kĂ©pest jĂłl tartja magát.
Elvileg egy Jimmy McHugh nevű főállásĂş dalszerzĹ‘ fickĂł Ărta egy Broadway musicalhez, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy Fats Waller volt a szerzĹ‘, aki egyben zongorista is, meg orgonista is, meg Ă©nekes, meg komikus is volt, Ă©s több dalt Ărt „eladásra” másoknak, a jogokat átpasszolva kisebb összegekĂ©rt.
Ez most már ennyi idĹ‘ távlatábĂłl kiderĂthetetlen, de a zenehallgatĂłnak mindegy is.
Advertisement
Ez is egy olyan dal, amit számtalan előadótól hallhattunk, az operettközeli változatoktól kezdve a big band-es esztrádokig széles a paletta. Hiába, na, ez a jazz-standerdek sorsa, mivel alapjában népszerű dallamokról van szó, sok gagyi változat is van belőlük. Nem baj, mi most koncentráljunk a profi előadókra.
Minden ugyanaz, másképpen.
A kedvenc: (Azért, mert csak)
Dizzy Gillespie trombitál, Sonny Stitt és Sonny Rollins tenorszafonon játszik ezen az 1957-es felvételen, amit 1997-ben remastereltek:
Egy vidám változat, western-zongora hangzással, a hĂres vokalistáktĂłl, a Manhattan TransfertĹ‘l:
Ez a csaj meg azért került ide, mert szép hangja van. Tehetséges fiatal énekesnő. Ja, a bőgő sem rossz.
Ez meg egy kis laza ukulele cover:
Magyarul csak Cserháti Zsuzsa énekelte hallgathatóan (bár a Stúdió 11 ebben a felvételben is igyekezett túltolni a nagyzenekari haccacárét).
Advertisement
Jó szórakozást a napos oldalon!